VITÉZ TAR LŐRINC
a purgatóriumot
bemutatja
Írország északnyugati részén,
a legendás Ulster királyságban, Donegal grófság szigetén található misztikus helyhez, az ún. Szt. Patrik purgatóriumhoz számos különös történet, monda és legenda kapcsolódik. A középkori időkben élt egy általánosan elfogadott felfogás, miszerint a másvilág földi bejárata az itt található Szent Patrik barlang labirintusból nyílik. Ősidők óta örök jogon, a Sátán és csatlósai birtokának tekintik.
Rengeteg zarándok próbált meg behatolni a barlangba az idők folyamán, ám a legtöbb kísérletező odaveszett.
Azok a kutatók, akik a kelta kor homályában keresik a hely eredetét, azt állítják, hogy az ott élt pogány varázslók jósdát is állítottak fel a szigeten. Feltehetően tehát innen eredhet a hely energiája a földöntúli látomások és események testet öltéséhez.
A középkori emberek emlékezete szerint a barlangba kellő előkészület után, hívő lélekkel belépő személy előtt feltárult az a tisztító tűz, ami a pokolban szenvedő lelkek minden kínját éppúgy magában hordozta, mint az üdvözültek boldogságát.
Ezen történetek nyomán a Szt. Patrik barlang a maga korában hamar európai hírnévre emelkedett.
A purgatóriumhoz kapcsolódó történetek között fellelhető egy magyar szál is, amit Tinódi (Lantos) Sebestyén, - a magyar epikus költészet jelentős alakja, 1552-ben Zsigmond király egyik vitéz katonájának történeteként elbeszélve örökített ránk.
1836-ban ismét nyomára lehet akadni a történetnek, a gyöngyösi könyvtárból előkerült egy régi latin könyvben. A könyv egyik verse ugyanis elmesél ebből a történetből egy töredéket. A részlet megismertet a zarándok személyével, aki Tar Lőrinc, a Tarok és a Ráthold nemzetségből származó katona és vitéz volt, aki ott nyert királyi pártfogást, amikor megmentette Zsigmond király életét.
Főhősünk tehát, Rátholdi Tar Lőrinc, akinek írországi purgatóriumi története ott nyert végleg elfogadottságot, amikor a londoni British Museum egyik kollégiumából előkerült egy okirat. Ez a dokumentum pontosan beszámol a katona Szt. Patrik-purgatórium béli útjáról és az ott szerzett különös, természetfeletti tapasztalatairól. Ezt a leírást Kropf Lajos, Londonban élt magyar történetkutató fedezte fel, majd ismertette a Századok c. folyóirat 1896-os évfolyamában.
Ezekből az elbeszélésekből ismerkedhetünk meg Tar Lőrinc útjának előzményeivel és részleteivel, melyet most nagy gondoskodással tárunk kedves látogatónk elé.
Tar Lőrinc hallotta és olvasta,
hogy akinek a katolikus vallás egyes tanai felől kételyei támadnak, ha ellátogat a Szt. Patrik purgatóriumba, ezek megszűnnek. Ő pedig kételkedni kezdett a láthatatlan, tapinthatatlan emberi lélek létezésében és Istenben. Elmondása szerint ezért fordult királyához, hogy segítse őt ezzel visszatalálni a Krisztusi útra. Zsigmond király úgy döntött, támogatja lovagját a hitének megerősítésében.
Az így megkapott királyi ajánlólevele védelmet és engedélyt jelentett Lőrinc számára a látogatásához. Kíséretével együtt 1411-ben meg is érkezett Írországba, Dublinba, ahol Miklós érsek fogadta őt nagy tisztelettel. Lőrinc a purgatórium melletti kolostorban készült fel a próbatételre; böjtöléssel és imádkozással. Egyik éjjel Lőrinc látomást látott, amelyben maga Szt. Patrik jelent meg neki és sikert jósolt küldetéséhez. Ezután indul el a purgatóriumhoz, ahol már a helyi szerzetes várta és így szólt hozzá:
— Kedves testvérem és barátom, tudja meg nemességed, hogy az én időmben is igen sokan bementek ama helyre, ám ott a halál szorításába kerültek; mások tisztátalan lelkek háborítása folytán mindörökre meghibbantak; olyanok is voltak, akik eltűntek.
Ezért hát jámbor kéréssel azt a tanácsot adom, hogy ha csak nem rendelkezel igen szilárd krisztusi hittel, be ne menj a Purgatóriumba!
Azonban Lőrinc nem hátrál meg, és így válaszol.
— Tisztelendő atyám az Úrban! Én olyan szilárdan hiszek a Szentháromságban, ahogyan az Anyaszentegyház arra tanított.
Elszántságát tapasztalva, megkapta a végső engedélyt a belépésre. Így a katona egy kereszttel, ereklyékkel, némi élelemmel és gyertyával felszerelkezve belépett a barlangba.
-Az Úr őrizze bejövetelemet, és távozásomat mostantól fogva mindörökké! – mondta.
Ahogy belépett, az ajtó bezárult mögötte. Kísérője eltávozott, hogy 24 óra elteltével érte jöjjön.
Alighogy Lőrinc belépett a barlangba
és mögötte bezárult annak bejárata, hirtelen két ördög jelent meg előtte, akik a lábánál fogva, erőszakkal akarták őt visszarángatni a bejárathoz. A két ördög vadul rátámadt; borzalmas üvöltéssel, fékevesztett dühvel ráncigálták, lökdösték, ingét összeszaggatták. Gyalázták Krisztust és igyekeztek a benne való hitétől eltántorítani Lőrincet. Gazdag földi és földöntúli jutalommal kecsegtették, ha a lelkét nekik adja. Ám a fohász szavaira és kereszt jelképére végül lassan elkotródtak, s a lovag kiszabadult gonoszok karmai közül.
Lőrinc tehát az első próbatételkor erős tanúbizonyságot tesz bátorságáról és szíve mélyéből gyökerező hitéről.
Ahogy tovább sétált a barlangban, váratlanul egy ősz szakállú zarándok lépett elé és szerető gyöngédséggel nézett a vitézre. Lőrinc azonban tanulva a szellemekkel való hadakozásból, rögtön a hitéhez nyúlt és fohásszal és kereszttel a kezében próbált túl jutni a megjelent idegenen.
Ekkor a démon gonosz irigységgel és rosszindulattal fenyegetve megszólította őt.
— Te ostoba vitéz! Mivel magam is zarándok vagyok, igencsak szánnom kell ostobaságodat. Különösképp mivel látom, hogy tanult ember vagy, és különféle nyelveken is értesz. Főként azért sajnállak, hogy ilyen ízetlen és megengedhetetlen kijelentéseket hallottam tőled Jézusról, akit a legmagasabb fokú méltóság címeivel illettél. Az a Jézus ugyanis, akit kárhozatos módon vak hittel oly sokáig követtél, közönséges népámító volt, s ezért a poklok legmélyén bűnhődik mindörökre. Hagyd el hát, kedvesem szörnyű tévedéseidet, és Jézust megtagadva kövesd az én tanácsaimat: így semmi kétség, birtokolni fogod az örök életet!
Lőrinc, a hazugságokból megértette, hogy mindez csak ördögi fondorlat, de nem akart válaszolni, szócsatába bocsátkozni. Az ősi ellenséget, a szent kereszt jelével akarta legyőzni. Felemelte hát az ördög felé a keresztet és buzgón, hangosan tovább imádkozott.
Erre az ördög a szégyentől megalázva leköpte a vitézt és odébbállt.
Ahogy Lőrinc tovább ment a barlang belseje felé, ismét kísértéssel találta szembe magát. Nem is akármilyen kísértéssel; egy szépséges, előkelő küllemű hölgy jelent meg előtte. A nő vonzó arcát meglehetősen ismerősnek találta. Egy régóta csodált ismerősét vélte benne felfedezni. Ezzel a rokonszenvvel a gyönyörű nő rögtön el is nyerte a lovag érdeklődését és tréfálkozva, mézesmázos beszéddel környékezte meg a vitézt:
— Drága barátom! Emlékszel rá, hogy az elmúlt időkben mindenek fölött engem akartál szolgálni, és mindig az én vágyaimat tüzelted. Sajnos soha nem találtunk alkalmas helyet és időt, ezért a fájdalom tövisei gyötörték szívünket. Most végre kedvünkre való időt és helyet találtunk vágyaink kielégítésére!
A vitéz először elbizonytalanodott, ám hamar rájött, hogy megint az agyafúrt ördög kísérti őt, ezért határozott megvétessel utasította vissza a közeledését a nőstény ördögnek. Lőrinc kikelve magából hányta a démon szemére, hogy őt ilyen alattomos és fondorlatos kísértéssel sem tudja eltántorítani valódi céljától és hitétől. - E szavak hallatára az ördög nagy szégyen érzetében ismét elkotródott.
Lőrinc folyamatosan imádkozott.
„Az Úr őrizze bejövetelemet és távozásomat mostantól mindörökké. Uram Jézus Krisztus az élő Isten fia, könyörülj rajtam bűnösön.”
Lőrinc negyedik, utolsó látomásában egy megnyerő külsejű férfi jelenik meg előtte, vállán piros lepellel. Az idegen héberül köszönti őt: „Slam alecha Lőrinc = Béke reád!”.
Ám a katona, akit eddig csak veszélyek fenyegették útja során, ezt bizalmatlanul fogadja.
A férfi ekkor megkérdezte a vitéztől:
— Mi célból jöttél? Mit keresel itt?
Lőrinc így válaszolt.
— A mi Urunk, Jézus Krisztusnak és az ő anyjának, a Dicsőséges Szűznek a kegyelmét keresem. De ki vagy te, aki így szólsz, s noha nem ismersz, mégis nevemen szólítasz? Azt gondolom, hogy te is a bukott angyal vagy, mivel gyakran hallottam, hogy a gonosz olykor az Isten képében vagy angyalként jelenik meg.
Ezt hallva a férfi felfedi magát és elárulja, hogy ő nem az ördög, hanem Mihály Arkangyal. Lőrinc hitének kezdete óta nagy tisztelettel viseltetett Mihály Arkangyal iránt, olyannyira, hogy a saját birtokán, Taron az Ő tiszteletére építette a templomot.
Az Angyal, hogy elnyerje Lőrinc bizalmát egy sötét csigalépcsőn végül kivezeti őt a barlangból, amelyből kilépve egy gyönyörű szép tisztáson találják magukat békében és nyugalomban. Azonban Lőrinc még kíváncsi - szeretné látni a purgatóriumot belülről. Erre az Angyal végül lehetőséget ad neki. A vitéz így megláthatta, ahogy a még életben lévő emberek lelkét, hogyan és milyen kínokkal sanyargatják az ördögök. Lőrinc itt sok szenvedést látott, ismeretlen és ismerős arcok szenvedését is. A sok kín láttán Lőrinc nagyon fájdalmasan érezte magát, átérezve a fájdalmakat mélységesen elkeseredik. És furdalja őt az emberi lét örök kérdése, amivel végül az Angyalhoz fordul:
- A sok mise, alamizsna és jó cselekedett megváltja végül a szenvedők lelki üdvét? tud segíteni rajtuk? Mihály Arkangyal látva vitéz lelki megrendülését megvigasztalja; - Igen Lőrinc, a bűnhődés csak ideiglenes. Majd ellátja jó tanácsokkal vitézt, hogy az övéinek lelkét mivel szabadíthatja fel.
A búcsúzásnál Lőrinc csókkal akarja kísérője lábát illetni, ám ezt az Angyal elhárítja, végül egy áldással engedi útjára a lovagot. Lőrinc visszakerül a bejárathoz és másnap reggel sértetlenül, hitében megerősödve kilép a kinyíló kapun.
